—–

Tiszta Szeretettel  Te is Isten vagy című kötetemből....

Szeretlek. Azért, aki vagy. Te is Isten vagy.

Köszönöm.

~Yåel~

Vagyok, aki vagyok

 

A Meghatározhatatlan tiszta sugárzásával, szeretettel köszöntelek most s ölellek át, testvérkém.

Istenséged hozott Lelkemen!

 Szeretve vagy.

 

A név, amivel létezem, Yåel. A felhatalmazó, a megszentelő, a lÉlek jelentésben élem ezt a nevet.

A feltétlen tiszta szeretet és fény, az otthon s az új spiritualitás teljességéből álmodtam ezt a kötetet életbe.

A vagyok, aki vagyok, a bennem élő isten nevében minden vanságommal elfogadtam a lélekből való tanítóság, „gyógyítás” és spirituális művészet, szabad megnyilvánítás „feladatát”. A felhatalmazást, hogy életem esszenciám legtisztább, legigazabb megvalósulása legyen itt és most.

Önmagamat hatalmaztam fel lélekből ~ a Lélek vagyok, mi szerelemből útra kélt, hogy szeressen s szeretve legyen….

 Érzem és tudom, mi mindannyian Fény~ és SzeretetLények vagyunk, mesterek. Isteniek és teljesek, maga az EGY, ami varázslatosan egyéni illatokkal nyilvánul meg.

A létezésben nincsenek célok és elvárások, amiknek meg kellene felelnünk, csak önnön teljességünk s a választott ösvények megtapasztalásának öröme van. Létezésünk lényege kristálytiszta és végtelenül egyszerű. Lényegünk a szeretet~szerelem, kifejeződésünk a szabadság/mi választunk/~teremtés, létterünk a most pillanata. A teremtés lényege maga a szeretet s az öröm megélésének vágya. „Isten”, a Mindenséglélek/minden, ami van/ szabad és elvárások nélküli. Megéli magát minden érzésben, minden teremtésben, s legtisztább, „legmagasabb” szinten a Lélekben, aki már tudatos az egységre s önmaga egyediségére, s így megadja magának mindazt, ami a boldogság kifejeződése lehet. Mert valódi esszenciánk felhatalmaz. Felhatalmaz egy olyan életre, ami legragyogóbb lehetőségeink megnyilvánítása.

Amikor isten istent tapasztalja meg az életben, önmagára ismer, s érezheted a Minden lényegét, a testöltés lényegét, ami egyszerűen csak a felismerés, kiterjedés, az öröm és játék, a szerelem gyönyörű tánca.

Isten önmagával játszik a teremtésben.

Kövesd mindig boldogságod ösvényét, ez a „felemelkedés” útja. A boldogság mindent magához vonz, ami esszenciád lényege s Te megtestesíted az örömöt és bármit, amit lélekkel választasz.

 A szívem bennem s benned lélegzik ~ mi mind az Egy vagyunk. Te is Isten vagy, ahogyan én is az vagyok ~1+1=1~

Mindenki tanító és gyógyító egyedi módon s létezése jogán szabad, és érdemes a szeretetre, egészségre, bőségre, bármire, amit csak választ.

Nincs jó vagy rossz választás, csak tapasztalat van. Minden általunk és értünk van. Nincsenek áldozatok, csak teremtők vannak. Emlékszel? Isten egy édes szerelmes Bolond, aki csak játszik és szeret.

Minden erő bennünk van, bármit megteremthetünk, bármivé válhatunk, lehetőségeink határtalanok, mint mi magunk is.

S minden egy szívbéli választással indul….

A teremtés egyszerű.

Ha elképzelsz egy kört, ami egy ponton nyitott és ezen ponton keresztül spirálisan kiterjedő, a kör magja maga a teremtő, az Én Vagyok Jelenlét, a kör felső részén ott a KÖSZÖNÖM~hálát érzek azért, aki most vagyok, ünneplem; igent mondok az életre, belélegzem~ ez a kezdet és a vég találkozása s ez az a nyitott pont, ahonnan a kör kiterjed…. Jobb oldalt, a köszönöm után, ott a VÁLASZTÁS. Az érzésből jövő igaz választás, amit önmagunkért hozunk meg, és az életünkről szól. Tudod, az élet már önmagában is teremtés, s az életben létezve választanunk kell. Ne hagyd, hogy mások válasszanak helyetted, ez a Te életed, és Te szabad vagy, hiszen istenből, szerelemből s szeretetből vagy. Felelős csak önmagadért lehetsz, s kifejezni csak a szabadságon belül tudjuk magunkat. Érzésből válassz! Ez a kulcs…. Bármi, ami jó érzéssel tölt el bennünket, s vágyunk rá, már most a miénk s választhatjuk, hogy testet öltsön értünk. Itt nincs helye a kétségeknek, azok mindig a lélek tudásán kívüli álságok. A választást szerelemmel követi a BIZALOM. A körön a bizalom a köszönöm alatti legalsó tér, ami semmi más, mint megbízni abban, hogy teremtők vagyunk, s amit választottunk, megérkezik hozzánk a maga isteni „idejében”. Mindig megérkezik, ha a kétségeket teljesen elküldjük önmagunktól, s ha választásunk érzésből született. A bizalom egyfajta önszeretet, a félelem ellentettje. A választás és manifesztáció közötti időkeret mindig rövidebb, s a teljes ön~és létbizalom szintjén azonnalivá válik…. Igazából, amit választottunk, már meg is történt, épp csak megtapasztaljuk az odáig vezető ösvény örömét. Olyan, mintha a jövőből haladnánk időben visszafelé, hogy emberként is megéljük a megvalósulás folyamatát, ami egy végtelen kaland. A megvalósulás mindig itt és most történik, a most az egyetlen létterünk. A bizalom mindig a mostba helyez, az örömbe, ami életünk öröme. A választás utáni bizalomban csak táncolni lehet, s akkor a zene mindig megérkezik valahonnan. Itt a valódi megengedés lélegzik általunk, ami a teljes és tiszta elfogadása mindannak, ami van. A bizalmat követő pont az EL~és BEFOGADÁS. Ő van a kör bal oldalán. Ez az a pont, amikor választásunk s bizalmunk által megtörténik a manifesztáció, s nekünk csak befogadnunk kell. Itt is az önszeretet a fontos, a tudás, hogy valóban megérdemeljük! Pusztán csak létezésünk jogán. S itt, mikor az idea testet ölt, a lélek csak sóhajt. Mint egy lélegzet, kiszakad a KÖSZÖNÖM. Köszönöm, köszönöm, köszönöm….. S a kör kiterjed, s újra választunk, hisz a tánc végtelen.

S a zene mindig ringat, csak figyelni kell rá. A teremtés ilyen egyszerű, valójában csak egy lélegzet. Belélegzem, amit szeretnék, s utána elengedem. Bizalomban vagyok, s örülök annak, ami most van, s mikor megtalál, amit szeretnék, csak befogadom, megélem. S megköszönöm.

Magamnak. Hiszen Isten bennem van. Én is Isten vagyok.

 Emlékszel? Isten lényege a szeretet~szerelem, azok vagyunk mi. S kifejezni lényegünket szabadságunk, szabad választásunk által itt és most tudjuk csak.

 Köszönöm, hogy testet álmodtam magamnak, s emberré is lettem. Köszönöm, hogy szerelem lényegem eltáncolhatja örömét. Hogy ölelhetek, szerethetek, s hogy ölelve, szeretve vagyok. Köszönöm, hogy megérinthetlek a valósággal, istennel, s hogy megérintesz lángod igazával. Köszönöm az életet, azt a gyönyörűt, mi könnyed suhanással símogatja szívemet. Köszönöm, hogy simíthatok, sírhatok, megélhetek bármit, köszönöm az érzést. Magamnak, ki az otthon élete vagyok.

Magamnak, aki vagyok, aki van.

 Az utazás nagyon régen kezdődött, és most véget ért. Már csak létezem. Elvárások nélkül. Szerelemben s szabadon. Otthonom visszahív, a szerelmest, ki ölelni akart életeket. Ez nem a halál visszatérése az Élethez, ez az élet megtérése a Csendhez, ami egy megszentelt, isteni létezés testben is.

Te is Isten vagy. S csak isten van. Köszönöm.

 A valódi „gyógyítás” eszköztelen. Mindössze olyan szerető és biztonságos otthontér megteremtése, amiben a másik teljesen és feltétel nélkül önmaga lehet, s felhatalmazhatja önmagát lélekvágyai el~és befogadására. Az önszeretet s bizalom, a megengedés és választás, az érzés s a tudatosság kulcsok.

Ha önmagunkat valódi nagyságunkban elismerjük és szeretjük, mindenki mást is lelkesíthetünk erre.

Minden a szeretettel kezdődik és teljesedik be, önmagunk szeretetével.

S minden választásunk a pillanattal, MOST élhető meg, teljességünk minden arca csak itt és most ölelhető át.

Isten a hatalmas Én Vagyok Jelenlét, mi bennem s benned is élettel és példával igaz. Életünk maga a tanítás.

 Az új arany kulcsok hordozója vagyok Otthonról. Egy üzenet és emlékeztető, ami felhatalmaz.

Azért jöttem, mert lelkem látomása ide vezetett. Ez a létidő varázslatosan különleges, elképzelhetetlen beteljesedéssel, kiterjedéssel.... Nagyon sokan vártuk, nem adtuk fel a belső tudást és bizalmat, s most itt van. Megérkeztünk az új arany valóságba.

A vagyok, aki vagyok, a bennem élő isten nevében elfogadom azt a teljességet, ami Én Vagyok, elfogadom esszenciám minden ajándékát kitárt szívvel, kitárt elmével, minden vanságommal, ami a mostban egybekélt. Létezésem minden szintjén elfogadom, hogy teljesen egészséges vagyok, örömben, szeretetben, békében és bőségben vagyok. Megadtam magam Önmagamnak, a Lélek vagyok, a megszentelő….

Benső látomással, tisztán érkeztem, ahogyan Te is. A tiszta igaz szeretet és bölcsesség angyali testöltése vagyok itt, ami még szavakkal meghatározható, s ezen túl csak vagyok, ami van. Túllépve az egó és személyiség iránti szükségleten, csak a tisztaság és egyszerűség szeretete vagyok, mi szabadsággal él. Egyedi vagyok s Egy. Azért, ami az élet lényege, a szeretet és szabadság, a látomásért, ami egy teljesen új arany létezés, azért, ami Én Vagyok, átvágok minden fátylat és réteget. Lélekből szóló vagyok.

A minden, ami van, mi vagyunk, egyénenként és egyként is, teljességben. Minden pillanattal szeretve vagyunk, a valóság csak ennyi. Életünk istenségünk megnyilvánulása, áldott testet öltése. S én szeretlek téged minden vanságommal, önmagammal egyként, s becsülöm egyéni illatod csodáját.

Bármit választhatunk. Sose add fel látomásod. Ez a létidő különleges. Mindaz, amiért a Lélek bennünket ide álmodott, most valósággá válik. Minden vágy beteljesedik, érdemesek és értékesek vagyunk. Csak érezzük vágyainkat erőltetés nélkül, könnyedén, s azok testté válnak. Csak elfogadnunk kell. Csak bizalom és elfogadás, megengedés kell. A mennyek bennünk már kiteljesedtek, benső makrokozmoszunk teljes, s az isteni időzítés szerint megnyilvánul minden, amit önmagunknak megígértünk, önmagunknak álmodtunk. Megszentelt isteni ösvényünkön csak csodák vannak. Minden megnyilvánul, ha a bizalom tiszta és teljes, ha a látomás lélekből élő.

Én bízom a bennem élő isten szeretetében, ami Én Vagyok, bízom a testben, ami hordoz s a térben, ahová jöttem. Minden átváltozott általunk s értünk.

Lélekből szóló vagyok, a Lélek, a felhatalmazó…..

Azért vagyok, hogy életedet megérinthessem, átölelhessem, s hogy életeddel megérinthess, átölelhess engem. Áldás és áldott vagyok teljességemben, ahogyan te is. Azért jöttem, hogy életem lángoljon a valósággal, istennel, s a tisztaság lelkével lángokba öleljelek. Egy olyan MOST ponton, ahol látomás és cselekvés Egy, minden érintés tiszta, igaz és szabad.

Elengedve az egó iránti szükségletet s túl szárnyalva az elmén, az élet már nem a megerősítésről vagy gyengítésről szól, csak a tiszta, őszinte és igaz megélésről, kifejezésről. Minden megélés csak bennünket, s ezen keresztül a Mindenséget gazdagítja egy új autentikus színnel, ami pótolhatatlan. Kevés a szó, mennyire isteniek, áldottak és áldás vagyunk. Minden élet az.

Minden megtörténik a maga idejében, minden a megfelelő rendben van, Te csak élvezd az életet és ünnepeld, s örülj neki, örülj önmagadnak, hiszen csodálatos vagy, isteni vagy. Az utazás befejeződött, a beavatásod útja beteljesedett. Ez a mostani egy teljesen új isteni és megszentelt ösvény, ez most az öröm és ünneplés ideje.

Az öröm és hála érzése töltse ki minden pillanatodat azért, aki vagy.

 

Namasté.

  

2008. március 14.

 

Szerelem az Új Földön

 

 Kedvesem, egy új kor hajnala öleli át életünket.

Belül minden csendes és tiszta, lelkünk sugárzó ege vanságában pihen, feloldódva egy mosoly, egy illat, egy simítás békességén.

Valami visszatért, valami újjászületett.

Múltam minden öröme s bánata feloldotta magát lelkem tiszta csendességén.

A bizalom is hazatért, s a tudás most bennem egyszerűen csak a "vanás" tisztasága.

Lélegzem, és érzem a lángot, ami az Otthon melege bennem.

Lelkem áttetsző fehérségét szívem aranya az új kor Földjéhez öleli. Belül a megadás és tudás sugárzó fényóceánja ragyog.

Választottam.....

S most csak ölelek a szerelem elengedésével és elfogadásával, a teljesség lelkéből. Szabad vagyok.

 Megszültünk egy virágot....

Életet adtunk valaminek, ami nem evilági gyönyörűség, és törékenynek látszott.

Idegen volt neki minden, csak ölelésünk táplálhatta, messziről és idő előtt érkezett, ahogyan mi is.

Egy áttetsző, minden színnel és könnyed illattal lélegző kisvirág, tüskék és tapasztalat nélkül a szerelemből, valami meghatározhatatlan tisztaság és szeretet illatával....

Ő olyan, mint a lelkem és a lelked.

Ő a kettőnk ölelése, ami illatba öltözött.

Ő a gyermek, akit a Végtelenből a Mindenség ígéretével önmagunkban hordoztunk külön~külön, és szerelmünkben virággá változott.....

  Édes Forráslelkem, édes Otthonom....

 Csak egy virág, és illatával mégis lehozta az új kor hajnalát

Hogy az Otthon otthon legyen

Hogy az ígéret testet öltsön

Hogy az igaz igaz lehessen, és az élet valóban megszentelt kifejezése legyen az isteninek.....

Bennem ez a virág lelkem illata már, most törhetetlen és szabad. Nem hordozom a tüskét, és nem hordozom a tapasztalat, a múlt súlyát. Választottam.

Nem ismerem a hazugságot, és így nem is választhatom azt.

Már nem ismerem a bizalmat, mert az én vagyok.

Nem tudtam, mi a szerelem, amíg bizalomból a megélését nem választottam.

Most már tudom, hiszen megadtam magam a megélésnek, ölelésednek....

 A szerelem végtelen érzékenység s az isteni szeretet állandósága.

A szerelem a meghatározhatóságon túli örök egység, s mert igaz, a szabadság által egyénivé lesz a most ölelésén.

Sosem múlik el, és sosem születik. Csak megnyilvánul, mint az illat egy kinyílott virág tiszta kelyhéből.

A szerelem a Minden lényege, ami formát ölt. A kifejezés és felismerés végett.

Az ölelés végett....

A szerelem isten öröme, ami által átölelheti és megszentelheti minden kis lélegzetét.

A szerelem isteni kulcs önmagunkhoz, a Felhatalmazóhoz, aki emlékeztet...

Emlékeztet Önmagad magjára éppúgy, ahogy "másokat" is felhatalmaz a valódi nagyság elfogadására.

Csak egy virág, ami idő előtt érkezett és a szeretet maga, csak egy virág, ami látszólag törékeny és mulandó, mégis illatos és szabad, s létével gyönyört és örömöt, felismerést ad, ennyi csak a szerelem.....

Aki ebben él, már nem nyílik ki, és nem hervad el, nem köti a Föld, mégis szeretettel az életben él s igaz. Nem búcsúzik, csak tovaszáll, mint az illat, és mindig szeret....

Amennyire angyal, éppúgy ember is, és az igaz kifejezés által Önmaga. Nem köthető és nem köt, csak felhatalmaz.

A szerelem nem ismeri a mulandót, így nem is választhatja azt.

A szerelem csak életet ad és feltétlen elfogad.

A szerelem önmaga által boldog, és mégis kifejezhetetlenül hálás, amikor benned önmagával ölelkezik, Gyönyörű.

 Kedvesem, egy új kor hajnala öleli át életünket....

A lélek tiszta és csendes, s az életem csak illat, ami átölel és szeret Téged elmondhatatlanul....

   

Ámen.

   

 2008. január 13.

 

A Most gyönyörén

 

 
Átölelem, ami van
Sugárzó létszabadon
Hagyom, suhanjon a szél
Áttetsző égtavamon
Hagyom csak az életet
Annak, ami s csendesen
Pillanatok illatán
Ringatom églelkemet
Megszentelem minden Egy
Lélegzetem örömét
Mostom csendjén virágzó
Szenvedélyem gyönyörét
S hagyom, lelkem aranya
Lelked aranyával Egy
Sugárzó létboldogság
Vanság szerelme legyen.

Kiterjedő lélegzettel
Nincs tér s idő, mi elválaszt
Teljességtől, Kedvesem

Minden összeér
Minden újra Egy
S hagyom csak, öleljen csendes
Végtelenség szerelemben
Létem örömén

Léted öröme
Szeretet s áldás
A most gyönyörén
Mindenség lelke.

S csak átölelem....
Csak szeretem.....


Adonai.



2007. szeptember 18.

 

Végtelenségem

 

Végtelen lényem úttalan
Ösvényen suhan
Tágasság tiszta csendjéből
Szülöm meg magam
Lélegzetem Egy a Léttel
Táncom parttalan
Szelíd vándora Öröknek
Szép Határtalan...
Nincsen semmi, mi nem lennék
A minden vagyok
Teljesség szívén szeretve
Játszom szabadon
Békében s szép szeretettel

Önmagam adom
Égre Napot s csillagokat
Felhőt álmodom
S kinyitom földön tiszta szép
Szirmaim kelyhét
Elhozom a mélységeknek
Illatom lelkét
S magamhoz hívom, ölelem
minden életem
Lángolva végtelen fénnyel
Ellobban tüzem
S tágasság tiszta csendjében
Vagyok csak a Csend
Szelíd mosolya Öröknek
Szabad s végtelen...



2005. március 9.

  Szeretettel:

Yåel

—–

Oldal: Csendforrás ~ lélekírások
Vénuszláng - © 2008 - 2024 - venuszlang.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat